A Zeneakadémia ütőhangszer tanszakán szerzett előadóművészi és tanári diplomát, ahonnan majdnem kikerült, amikor tanárai megtudták, hogy egy metálzenekarban dobol. Bejárta Nyugat-Európa nagyvárosait, miközben több nyelven is megtanult. A budapestiek a Belvárosból ismerhetik, ahol már több évtizede a saját maga által kifejlesztett különleges xilofonján zenél. Beszélgetés Sárközi József főfoglalkozású utcazenésszel, akinek produkcióit Budapesten manapság a Duna-korzón lehet elcsípni.
Tompos Vince
Fotó: Katona Márton
„Kiskoromban kezdődött az egész. Leemeltem a nagymamám lekvárjait a polcról, és a tartalmát vagy megetettem az ismerőseimmel, vagy kiürítettem őket és már mehetett is a csörömpölés! Ez szó szerint így ment.”
A kérdés adott: hogyan jutott eszedbe befőttesüvegeken zenélni?
Mindig is olyan a hangszeren szerettem volna játszani, amin a legjobban tudok. Állandóan újítani akartam. Világéletemben jobban ment a dobolás, mint a gitár, de tizenéves koromban mégis a gitározással kezdtem el az utcazenélést. Esténként a Halászbástya egyik tornyában játszottam egészen késő éjszakáig, addig, amíg ott voltak a turisták. Annak idején még éjfélkor is tömve volt az a hely – ma már este nyolc után szinte teljesen kihalt. Egyik este, miközben gitároztam, hangulatvilágítás céljából a mellettem lévő befőttesüvegben egy gyertya égett. Előttem volt a gitártokom, ahová az emberek dobálták a pénzt. Azon az estén nem találtam a pengetőmet, ezért egy régi alumínium egyforintossal pengettem a hangszeremet. Zenélés közben az egyforintos véletlenül kiesett az ujjaim közül, rá a befőttesüveg karimájára. Amint meghallottam az így keletkezett gyönyörű hangot, egyből kapcsoltam! Másnap megtanultam öt-hat számot és egy-két nap múlva már a Vörösmarty téren ütöttem a vízzel feltöltött befőttesüvegeket.
Fotó: Katona Márton
A produkciód elemei között egyaránt találunk például klasszikus zenét, dzsesszt és könnyűzenét is. Kézi vezérléssel indítod el a zenei alapot, majd ezt díszíted a vízzel teli poharakon történő zenéléssel. Hogyan és miért váltottál át a befőttesüvegekről a poharakra?
A kezdet kezdetén kazettás magnóról szólt a gitárral előre feljátszott zenei alapom és ezt egészítettem ki az utcán a vízzel teli dunsztos üvegek dallamával. Ma már szintetizátorral játszom fel az alapokat. Az alapötlet egyébként már a legelején is az volt, hogy vízzel teli poharakon játszok, de akkor még nem találtam rá a megfelelő típusú poharakra. A Belvárosban emiatt kezdtem el az utcazenélést a vízzel hangolt befőttesüvegekkel 1987-ben.
Én pedig pont abban az évben születtem! Kiskoromban édesapám a Belvárosban található Sütő utcába vitt judo edzésre és emlékeimben elevenen él egy befőttesüvegeket püfölő utcazenész…
Ez tetszik! :) Azért is volt jó egyébként a dunsztos üvegeken játszani, mert egyrészt így nem mindennapi látvánnyal találkoztak a járókelők, másrészt a befőttesüvegek könnyen beszerezhetők voltak és viszonylag nehezen törtek. Sok időmbe került átállnom a poharakra, amik a befőttes üvegekkel szemben baromi könnyen törnek, emiatt jóval nehezebb rajtuk muzsikálnom.
A poharakba desztillált vizet öntesz, így történik a hangolás… Mit kell tudni még erről a folyamatról?
Mindig ugyanúgy hangolok be. Az egész közel egy óra lenne, viszont elég sok poharat már eleve lezárva viszek ki az utcára és így máris gyorsabban készen vagyok. A xilofon hangjai a zongoráéhoz hasonlóan vannak elhelyezve; az én poharakból álló hangszeremen is elől vannak a fehér hangok, mögöttük pedig a feketék. Huszonkét pohárral dolgozom, és itt is pontosan ugyanúgy kell megtanulni egy darabot, mintha egy xilofonon játszanál. Minél több vizet töltök a pohárba, annál mélyebb hangot kapok. Az így létrejövő majdnem két oktávnyi skálával már könnyedén el tudok boldogulni.
Fotó: Katona Márton
És miért nem xilofonon játszol?
A válaszom pofon egyszerű: hosszú távon nagyon fárasztó a xilofont hallgatni. Sokkal jobban tetszenek poharak hangjai, mint a xilofoné. Otthon egyébként gumilapokon gyakorlok, a poharakat csak új számok tanulásánál használom.
Zenei produkcióddal bejártad Nyugat-Európa nagyvárosait, ahol bizonyára rengeteg tapasztalatot szereztél. Hol szeretsz a legjobban muzsikálni?
Az a jó az utcazenélésben, hogy bárhol meg lehet élni belőle. A budapesti belváros a kedvencem, annak ellenére, hogy külföldön sokkal jobban keresek. Itt nagyon aranyosak az emberek. Nem a pénz a lényeg, hanem hogy különleges érzés itt zenélni, mert marha jó a feelingje. Egyébként nincsen sok különbség a budapesti és a nyugat-európai hallgatóság között, mert a belvárosban az emberek fele külföldi. De Szegedet is nagyon szeretem, főleg nyáron, mert ott érzem igazán, hogy Magyarországon vagyok.
Fotó: Katona Márton
Ha Európát nézzük, akkor Milánót, Párizst, Londont, Koppenhágát, és a német nagyvárosokat emelném ki. De Budapestnek főként a dunai panorámája miatt valami egészen különös hangulata van, amely az itt megforduló emberekre is érezhető hatással van.
Most pedig rajtad a sor! Te döntöd el, hogy kivel készítsem a következő szinténzenész portrét. Megkérlek,válassz ki egy számodra kedves magyar zenészt, akivel ha tehetnéd, Te is interjút készítenél!
A választottam: Gerendás Péter. Gyönyörű zenéket ír, sok dalának a szövegét is ő írja. Szépen énekel és szépen gitározik és nagyon megkapóak a hangszerelései is: nem engedi, hogy egy másodpercig is lankadjon a hallgató figyelme. Ezek mellett nagyon igényesek is a dalai.
Fotó: Katona Márton
Az interjú eredetileg 2015. november 30-án jelent meg a szintenzenesz.reblog.hu oldalon.
