Egy kedves belvárosi kávézót választott beszélgetésünk helyszínéül Koncz Kriszta. A Szatmárnémetiben született énekesnő egy zenekari próbáról érkezett az interjúra, hogy zenekarának a napokban megjelent debütáló anyagáról beszélgessünk. Az emlékképek felidézésével íródott Travel in Time című lemez bemutatója március 20-án lesz az Opus Jazz Clubban – a hanganyag itt, a szinténzenész blogon is meghallgatható.
Tompos Vince
Hetedik éve élsz Budapesten. Hogyan tudnád összehasonlítani a kolozsvári zenei életet a magyar főváros adta lehetőségekkel?
Amikor Kolozsváron éltem, pezsgő volt az élet, sok kísérletező fiatal zenésszel. Rendszeresek voltak a jam sessionök, amikre nagyon szerettem eljárni. Volt egy szuper hely, a ZUG.zone, ahol hetente összegyűltek a fiatal zenészek és volt lehetőségük beszélgetni, ismerkedni, zenélni egymással. Én is itt ismertem meg nagyon sok kolozsvári zenész barátomat és későbbi, számomra fontos együttműködések is innen indultak útnak - például a közös zenélés a Jazzybirds együttessel. Ha Kolozsvárról beszélünk, akkor muszáj megemlíteni a klasszikus zenei szcénát is: a városban két opera (egy magyar és egy román nyelvű) és egy filharmónia működik, illetve számos kamaraegyüttes koncertezik estéről-estére. A műfajok között pedig bőven van átjárás. Inspiráló volt megtapasztalni ezt a közeget akkor, zenét tanuló és zenélni vágyó egyetemistaként! Hozzám hasonlóan sokan eljönnek Erdélyből Budapestre vagy más külföldi városba tanulni, szerencsét próbálni. Több továbbtanulási lehetőség van idekint könnyűzene, jazz terén és ez vonzó mindenki számára,- engem is ez vonzott első sorban. Budapest természetesen sokkal nagyobb város, így több alkalom adódik koncertezni, koncerteket hallgatni, sok jó zenésszel lehet megismerkedni, tanulni tőlük, sok a jó koncerthelyszín, ami mindenképp pozitívum. Többen hazaköltöznek aztán a képzések után. Nekem is ez volt tervben, míg meg nem ismertem a páromat, aki mellett Budapestet is sikerült megkedvelni és teljesen otthonomként tudok már rá tekinteni!
Korábban énekese voltál egy másik együttesnek, a kolozsvári Jazzybirds-nek.
A Jazzybirds együttesbe akkor kerültem be, amikor az előttem lévő énekesük babát várt. Éppen lemezfelvétel előtt álltak, elhívtak a próbákra, én pedig velük maradtam. 2016-ban elkészült az első közös lemezünk, 2017-ben pedig a második, amelyen néhány dalom is szerepel. Ez utóbbit nem adtuk ki akkor, hanem a pandémia idején sikerült újra elővenni és útjára engedni. Mivel az együttesből ketten is kijöttünk Budapestre tanulni, így az együtt zenélést nem tudtuk tovább folytatni akkor. De nagyon jó barátok maradtunk, amikor otthon járok és alkalmunk adódik, találkozunk, keressük egymást és követjük most is egymás zenei tevékenységét.
A Koncz Kriszta Group kvintetként indult, még a zeneakadémiai évek alatt, ma pedig már nyolcan alkotják a zenekart. “Osvalda Tibor szaxofonossal, Szelevényi Vito trombitással és Friderikusz Péter csellistával egészültünk ki. A Travel in Time lemezen már ebben a felállásban játszunk. A Zenekadémián évfolyamtársak voltunk Gyányi Tamás nagybőgőssel, Kapolcsi-Szabó Levente zongoristával, Virág Benedek gitárossal, és Majsai Roland dobossal - már akkor tudtam, hogy mindenképpen folytatni szeretném velük a zenélést, iskolán túl is!”
Néhány napja jelent meg zenekarod bemutatkozó lemeze. Mit érdemes tudnunk róla?
Régi vágyam és célom volt, hogy ez a szerzői lemez elkészüljön. Vannak rajta olyan dalok is, amelyek már több éve formálódtak, és csak akkor váltak teljessé, amikor elkezdődött a közös munka az új zenekari felállással. A Travel in Time-ot tavaly nyáron vettük fel a Csend Stúdióban, Mazán Attila végezte a hangmérnöki feladatokat, a mix és a master munkálatokat pedig Bobák Bence vitte véghez. Tervezzük, hogy fizikai formájában is megjelenjen az album, de ez még a jövő zenéje (nevet...).
A szöveget és a zenét is te írod. Milyen munka módszerrel készültek a dalok?
Sok dalszöveg az otthon töltött évekhez köthető, és nem titkolt vágyam, hogy ott is elhangozzon majd élőben ez a lemez. Többnyire a nosztalgia érzéséből táplálkozom, amikor írok, ami egyáltalán nem volt egy eldöntött irány, de úgy tűnik, ebből szeretek merítkezni. Összesen hat saját szerzeményem található a lemezen. A gyerekkori emlékek, helyszínek két dalt is inspiráltak, az egyik a címadó dal, a Travel in Time, a másik dal pedig a lemez előfutáraként megjelent Metamorphosis. Az alkotás során felemelő érzés volt visszagondolni például arra, hogy gyerekként mennyire szerettem belefeledkezni különböző tevékenységekbe: a játszásba, az olvasásba, a rajzolásba, sőt, kis versikéket is írtam és ezzel is órákat tudtam babrálni. Nagyon szerettem kicsiként is alkotni és fantáziálni. Ezt a flow élményt sokáig nem is tudtam visszahozni, de valahogy a dalok írása során visszajött és ennek nagyon örülök! Természetesen a szerelemről is szólnak dalok, talán egyik sem túl konvencionális formában, valamint helyett kapott egy mantra-szerű dal, a Come to Me, ami a jó dolgok behívásáról, megérkezéséről szól és ez indul ki egyedül a jelen időből. Az egyik legfontosabb dal a számomra az anyukámnak címzett To My Mother, ami a megbocsátásról, az anyaság néha észrevétlen nehézségeiről szól. Magáról az alkotásról is írtam - ez utóbbi tétel nyitja a lemezt.Ezen kívül szerepel a lemezen egy Joni Mitchell-feldolgozás, a You Dream Flat Tires is. Joni Mitchell az egyik zenei példaképem; eltérő zenei stílusban alkotunk ugyan, de mindkettőnk zenéje szövegcentrikus. A zenéje, és a szövegei nagyon sokat adtak, rengeteget tanultam tőle és mindig hozzá térek vissza inspirációért, megnyugvásért.
Milyen ideális lelkiállapot szükséges számodra az alkotáshoz?
Sok ötlet sétálás közben született, ezekről hangjegyzeteket készítek. Ilyenkor hangulatok szoktak beugrani vagy dallam- és szövegfoszlányok. Amikor leülök a zongora elé, megpróbálom előhívni ezeket a bevillanó hangulatokat, érzéseket, témákat. Valamikor előjönnek és valamikor nem - az utóbbi nagyon zavaró tud lenni. Nálam a dallam és a szöveg általában egyszerre érkezik: kitalálok egy dallam motívumot, aztán arra improvizálok halandzsa angol szöveget, amelyből végül egy-két szó organikusan kiemelkedik. Ezek a szavak adják általában az irányt és innentől már érzem, hogy miről szól majd a dal. A kidolgozás része nehezebb: van, hogy egy-egy dal azonnal megszületik teljes egészében, de olyan is van a lemezen, amit több éve formáltam. Zongorán írok és ez sokszor bezár, nem mindig sikerül más hangszerekben gondolkodni, ezért a nagyobb zenekarra való hangszerelést Tompa Ábelre bíztam. Kiváló hangszerelő és nagyon jól ráérzett a dalok lényegére, mondandójára. Persze az is nagyban számít, hogy nagyon jól ismer engem és az ízlésemet.
„Akkor tudok igazán jól dolgozni, amikor egyedül vagyok, és az egész nap a rendelkezésemre áll. Ha nem zavar senki, nincs más teendő és az egész napot a zongoránál tölthetem. Ez ritka, de néha megesik és ilyenkor teljesen elvesztődöm ebben a folyamatban, ami nagyon jó érzés! De persze, olykor a határidő is jó motiváció tud lenni! “
Fel tudsz eleveníteni olyan esetet, amikor alkotás során sikerült előhívnod egy gyerekkori emléket?
Inkább fordítva szokott ez történni! Előbb jön fel egy-egy emlék és utána fogalmazódik meg tudatosan (vagy sokszor teljesen önkéntelenül) zene formájában. Van a lemezen egy dal, a Travel in Time, amibe a gyerekkori játszásokról, a szabadságról, a nyárról, a nagymamám óriási udvaráról, az unokatestvéreimről, az udvar hatalmas fáiról akartam elrejteni egy “időkapszulát”. Vagyis csak szerettem volna, ha ez az emlék és a hozzá kapcsolódó érzések valamilyen konkrétabb formában megmaradnának nekem. Talán épp egy fotó hozta ezt a vágyat elő, egy kép a kastélyról, ahol akkor a nagymamám lakott. De a fotón nem voltak ott az én konkrét emlékeim és ezeket akartam megőrizni - így írtam róluk egy dalt.
Mit csinálsz, ha nem énekelsz?
A Tóth Aladár Zeneiskolában tanítok jazz énekeseket, (nemrég volt a félévi vizsgakoncertjük és nagyon büszke vagyok rájuk, olyan ügyesek voltak!). Kicsit több, mint egy éve dolgozom itt, helyettes tanárként. De vannak magántanítványaim is, akiket könnyűzenére és jazzre is oktatok. Ezen kívül a Voice Drops nevű acapella együttes altjaként is hallhat a közönség, és néha beugró altként állok színpadra a Jazzationnel. Most pedig épp egy próbáról jövök - Varga Bendegúz dobos quartettjének a most készülő lemezén leszek vendégénekes, ami egy nagy megtiszteltetés, hiszen csodálatos zenészekkel játszhatok együtt! Az albumot február végén rögzítjük.
*
Kinek adod át a szinténzenész-stafétát?
Nem nagy meglepetés, ha azt mondom, Tompa Ábelre gondoltam. Az általa vezetett Budapest Orchestra Project big band ritmusszekciójában az én zenekaromból is játszanak néhányan, közös a dobosunk, a gitárosunk és a bőgősünk is és néha nekem is van szerencsém velük koncertezni. Kíváncsi vagyok, mit árul el Ábel, amit még nem tudok! :)
Fotó: Katona Márton
